Az elmúlt évtizedben a “paneltéma” egyre gyakrabban kerül szóba a médiában, hiszen nem született még olyan komplex megoldás, amely elfogadható választ adna erre a kérdésre. Olyan kísérlet a belső rehabilitáció, amely közvetlenül érinti az ember intim szféráját, felkeltheti az érdeklődést és amelytől kialakul egy “típuslakás” iránt is személyes kötődés.
Ilyen lakásnak nem törölhető el az identitása, de új arcot kaphat. Hiszen kortárs életteret lehet kialakítani a meglévő struktúrából, mert olyan átformálási lehetőség benne rejlik, ami otthonossá tudja tenni a panellakást. Nincs ember Magyarországon, akinek ne lenne a panelről véleménye. Az emberek kritikával illetik a lakótelepeket és ezen nem kell csodálkoznunk, de érdemes lehet rajta változtatnunk.
A hátrányai mellett sok előnye is van a panellakásnak: nagyok és világosak a nyílásai, megfelelő a tájolásuk, szerkezetileg jól átláthatóak, kellemes a belmagasságuk és térelosztásuk. Igaz, sokszor hiányzik az étkező. Ezeket az értékeket hasonló adottságokkal rendelkező lakásokkal érdemes összevetni. Vizsgálható, hogy megegyező vételárból más építési mód esetén mekkora és milyen minőségű élettér alakítható ki. Érdemes objektíven megközelíteni ezeket a felvetéseket és a lakás megítélésekor ezek tükrében dönteni. Az előítéletek oda vezettek, hogy egy panellakásban lakni presztízsveszteséget jelent. Szükséges lenne tehát a szemléletváltás.
A panellakás rezsi költsége a 80-as évek óta lényegesen megemelkedett és ily módon jelentős problémát okozott. A házak hőszigetelése, ablakcseréje, fűtésmérők felszerelése után ezek a költségek csökkentek. Statisztikák kimutatták, hogy tavaly egy egyedi fűtésű lakás rezsije nagyságrendileg megegyezett egy panellakás rezsiköltségével. Mivel a rezsi-árkülönbség a panel programban részt vett épületek és a más szerkezeti rendszerrel épültek esetén nem jelentős, egyértelműen kimutatható a panel előnye: az alacsony ár.
Szeretném egy konkrét példán keresztül bemutatni egy panel átváltozását. A belsőépítészeti koncepció a “nem szeretett” panelhangulatnak ellentmondó terek és térkapcsolatok létrehozása: szűknek minősülő terek átértelmezése átlátásokkal, lakáson belüli tengelyek meghatározásával, hiányzó funkció (étkező) kialakításával, korszerű funkciókapcsolatok kialakítása. A lakás megfelelő tájolású (észak-déli). Déli irányból panoráma nyílik a városra, északi irányból zöldre – hatalmas fákra – néz. A mérete kielégítő, két és fél szobás, kellően tágas, de a funkciókapcsolatokat korszerűsíteni kellett.
A térkapcsolati problémára megoldás született a fürdőszoba és konyha felcserélésével. Ki lehetett alakítani ez által az eddig hiányzó funkciókapcsolatokat. A konyha átkerült a nappali térrészére, a két funkció –nappali, konyha- összefűzésével az étkező kialakítására is lehetőség nyílt. Az átalakítás a szobaszámot nem csökkentette, a helységek nem válnak külön, egyetlen összefüggő teret alkotnak, de igény szerint szeparálhatóak. A funkciócsere lehetővé tette, hogy természetes megvilágítása legyen a fürdőnek. A konyha is világos, a nappalin keresztül kap természetes fényt. Ez oldotta fel a szűk terekkel, sötét közlekedőfelületekkel kapcsolatos panel-sztereotípiát.
A beltéri ajtók helyett üres nyílásokat, valamint toló felületeket alakítottam ki, hangsúlyozva ezzel az egyterűséget. Hasonló volt a koncepció az ablakoknál: minél nagyobb legyen a nyílásméret és minél több fény juthasson a lakásba. Azért tulajdonítok kiemelt jelentőséget ennek a ténynek, mert számos esetben történt olyan ablakcsere, ahol az ablaknyílás egy részét annak ellenére “visszazárták”, hogy a lakások legnagyobb értékei a világos terek.
A keleti irányból a lakás előterébe/ közlekedőjébe érkezünk először. A bejárati ajtó mellett balra egy beépített szekrény helyezkedett el, jobb kéz felől a wc. A közlekedőről nyílt a lakás fél szobája. A folyosóval szemben volt a fürdő, innen jobbra és balra nyílt a két egész szoba, ez a térrész a tartószerkezetből adódóan a lakás struktúrájában egy észak-déli irányú blokkot alkot. A déli egész szobához tartozott a lakás terasza, melyről panoráma nyílt a városra.
Az átalakítás után a wc az eredeti helyén maradt. Az előtér bal oldali falfelületére gardrób került, ami a padlótól és a mennyezettől, hogy szellősebbé váljon az előtér, ellebegtetve van kialakítva. A konyha helyén a fürdőszoba van, ami a már említettek szerint természetes fényt kap.
A félszobából dolgozó lett, ami az előszobával nyílik egybe. A folyosó felé nyíló régi gardróbszekrény elbontása után nagyobb térbe érkezhetünk. Ennek a két térnek az egybenyitása azért nagy jelentőségű, mert így a szűk közlekedő és kicsi félszoba helyett egy nagyobb, tágas tér alakult ki.
A fürdő helyére került a konyha, ehhez kapcsolódik az étkező. Az étkező folytatása a nappali majd a terasz. Ennek a tengelynek a másik oldalán kapott helyet a hálószoba, amit az állandó tartózkodás tereitől egy tolóajtóval lehet leválasztani. A bútorozásnál fontos volt, hogy mindennek legyen helye, ne legyen zsúfolt a lakás. A szellősség érzetét a bútorok ellebegtetése segíti, a nagyobb darabok, mint például a gardrób és a fürdőszobai szekrény toló-felületek mögé kerültek, hogy az egybefüggő tereket ne osszák meg nagy méretükkel. Főként fehér színű bútorokat helyeztem el, hogy a bútorok homogén felületekként tudjanak megjelenni és a térérzetet a legkevésbé szűkítsék .
A vizes helyiségek, mint a fürdőszoba, a wc és a terasz műgyanta padlófelületet kaptak. A többi helységbe laminált parketta került. Három falfelületen a festés és a vakolat eltávolítása után látszik a szerkezeti vasbeton. A többi fal egyszerű fehér festést kapott. Ahhoz, hogy a rekonstrukció eladható termékké váljon, a felújítás költségének egyenes arányban kell lennie a lakás várható értéknövekedésével. Az átalakítás bizonyíték arra, hogy egy panellakás is megfelelő kortárs lakótérré tud válni. Az általunk ismert és nem kedvelt hangulatot, a “panelosságot” az egybenyitott terek felül tudják írni, felnyitásokkal, új funkciókapcsolatokkal és végül pozitív érzések kiváltói lehetnek.
Tervező, szöveg: Borsos Ágnes
Fotó: The Greypixel Workshop
Panelkommandó 